Ezek a szavak hagyták tegnap a száját, mikor fél 9 környékén ott ültünk a buszmegben, és beszélgettünk. Nagyon össze vagyok zavarodva, minden kusza a fejemben... rendet kéne raknom... Az a két szó, mit legjobban gyűlölök, egyre többször hangzik el, mikor kérdeznek. Nem tudom.

Kezdem az elején.

------------------Tegnap, Szent Imre tér, délután fél 5 környéke------------------

Édes drága szőke ciklonommal kint ülök szentimrén, mert olyan ritkán látom, beszélgettünk, elvoltunk egy kicsit.

- Eszter bazdmeg!

- May! Anyád, mit keresel itt?

- Kijöttünk Viktorékkal és itt gengelünk.

- Viktor? Hol merre?

3 ember támadt le, mindnek gyorsan köszöntem majd rohantam Viktorhoz.

- Sziiiiiaaa!!!

- Szia kiscsaj! Miújság?

- Semmi veled? Mit keresel itt? Olyan rég láttalak!

- Gyere, menjünk egy kicsit beszélgetni.

Megfogta a kezem, miközben Szőke Ciklonom gondolom ott nézett értetlenül hogy mi történik...

- Mi ez? - gondolok arra h fogja a kezem-.

- Nem tudom. (Ó AZ A KÉT BŰVÖS SZÓ!!!)

- De most tele vagyok kérdésekkel, bizonytalan vagyok, alig egy hete még teljesen másképp álltál hozzám...

- Tudom.

- Akkor ez most mi?

Választ nem kaptam. Átsétáltunk Karácsony Sándorra, mert ott volt dolga. De csak úgy volt hajlandó jönni velem, ha közbe foghatja a kezem. El sem tudjátok képzelni, mekkora kérdőjel villogott a fejem felett...

---Viktoréknál, 7-8 óra körül---

- Beszélhetnénk?

- Persze, menjünk.

- Mi ez most? Mi ez a hirtelen pálfordulás? Mi van veled?

- Nem volt olyan hirtelen. Elgondolkodtam.

- Velem is közölhetnéd az álláspontodat.

- Mit szeretnél?

- Boldog lenni, és választ kapni végre.

***Közben magamban:

- Mit szeretnél?

- Téged szeretnélek, sőt nem is szeretnélek, akarlak minden porcikámmal, szükségem van rád, mert egy éjszaka alatt teljesen elvarázsoltál, azóta is kell a közelséged, azóta is vágyom rád, DE NEM TUDOM HOGY MIÉRT!!!***

Ezeket persze nem mondtam ki... Nem mertem közölni vele... Szerintem ha kimondom, pszihómókusnak tartott volna...

- Mit szólnál ha megpróbálnánk újra?

- Szeretném.

- Rendben. :)

Közberontottak a beszélgetés közepébe, és itt hagytuk abba ezt a diskurzust. Pedig folytattam volna... Annyi minden volt még bennem... Főleg kérdések... miért?

---Kint, buszmegben. Fél 9.---

- Figyelj, tényleg szeretnék veled lenni, meg minden... de nem megy...

- Te is figyelj, megértem min mész most keresztül. Nem kell magyarázkodnod.

- Csak annyira szar... ő volt az első igazi. Ez mindenkinek csak egyszer jön el... Mellesleg nem akarok újra csalódni...

- Figyelj, vannak dolgok, amiken nem tudsz változtatni. Egyszer el fogod felejteni, és  túlteszed magad rajta. Egyszer újra szerelmes leszel. Nem is egyszer, de tuti biztos hogy még fogsz csalódni. Nem tehetsz ellene.

- Tudom...

- Bonyolult az élet...

- Igen. De jó is... Van miért küzdeni, van miért élni.

- Lassan ennyi kudarc után, már nincs kedvem küzdeni... Úgyis pofára esek.

- Ha így állsz hozzá...

- Már megszoktam. Nem újdonság.

Beszélgettünk még. Nem tudja mihez kezdjen... Az a baj hogy én sem vagyok biztos... semennyire sem... Ajj mennyire elegem van... Néha úgy eltűnnék egy időre...

---Buszon---

Éppen irkáltam a telómba, hogy most ne hagyjak ki semmit sem, ami lényeges lenne.

Mikor ott ültünk, ezek a szavai még percekig vissza-visszatértek... Feltettem magamban a kérdést: Tényleg megéri? A kérdésem alaptalan volt... Számomra nem az hogy megéri, mert hasznom nem, max. tapasztalatom származik belőle. Lehet, hogy tényleg félek belekezdeni bármibe is, ugyanakkor nagy hátrányom, hogy vakmerő vagyok, és elhamarkodottan hozok döntéseket... Mindezektől eltekintve, kitartóan és eszméletlenül tudok szeretni... Csak pattanjon el a szikra, és onnantól már nincs menekvésem. Nem bújhatok el, mert nehezen ábrándulok ki a választottamból.

Lehet, hogy ez az átkom, a szerelmem fog a sírba vinni...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.