Yurival mindennek örökre vége, elegem van. Keresek mást, sőt hagyjuk. Nem keresek senkit, ez most furán fog hangzani, de most csak magammal akarok törődni. Morcos vagyok, korán keltem.

De a szomorúság mintha már belém költözött volna, otthon érzi magát. Velem jön mindenhova, elkísér életem eddigi minden szakába. Nem tudok boldog lenni, szomorú vagyok, búskomor. Szinte senki sem tud jönni  a szülinapomra... se Szöszke, Dawe, Márk, Réka, Emm... olyan rossz....

Anyu ma utazott el... én hülye, fel sem keltem, el sem búcsúztam tőle. Yuri meg Leon olyan szinten felidegesítettek... Komolyan elegem van... Nem fogok törődni veled, befejeztem.

Most minden olyan hatást gyakorolt rám, ami egyszerre elvette, és visszahozta az ihletem. Újra tudok írni! Olyan verset írtam, amit nem fogok veletek megosztani. A legmélyebb titkaimat tárnám fel akkor. Nem fogok megbízni mától senkiben. May kell nekem, ennyi. Akármit mondok, pletyka lesz belőle. Nem akarok sem magamnak, sem másnak rosszat. Remélem ma jobb lesz. Bárcsak a mai nap egy fordulópont lenne, ami mindent megváltoztat. Nem merem remélni, nem merek remélni a holnapban. Lehet hogy holnap minden rosszabb lesz, mint most. Félek a holnaptól... de lehet hogy az ismeretlen jót is hozhat magával?!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.